Nyugdíjazás: Családi nyugdíj
Olyan nyugdíj, amely a túlélt családtagnak jár meg az elhúnyt biztosított vagy nyugdíjat élvező személy után.
A családi nyugdíjra való jogosultsághoz eleget kell tenni valamennyi feltételnek úgy az elhalálozott mint a jogot érvényesítő személy részéről.
Családi nyugdíjra jogosultak azok a gyermekek, mostohagyermekek, unokák vagy más szülők nélküli gyermekek, vagy azok a szülők, akiket az elhúnyt biztosított személy, illetve jogok élvezője a házasságról és családi viszonyokról szóló előírások alapján tartott el.
A családtagok az elhúnyt biztosított, illetve jogélvező személy után akkor jogosultak családi nyugdíjra, ha ez elegett tett az idő előtti, öregségi vagy rokkantnyugdíj megszerzésére, minélfogva az elhalálozás 1. kategóriájú rokkantságnak számít. Ha az elhalálozás munka közbeni sérülés vagy szakmai megbetegedés következménye volt, a családtagok jogosultak családi nyugdíjra, tekintet nélkül az elhúnyt személy szolgálati idejére.
A gyermekek családi nyugdíjra a betöltött 15. életévükig jogosultak, illetve iskoláztatásuk végéig, de legfeljebb betöltött 26. életévükig. Azok a gyermekek, akik nem járnak iskolába, 18. életévükig jogosultak családi pótlékra, ha a Munkaügyi Intézeten be vannak jelentve a munkanélküli személyek nyilvántartásába és eleget tesznek valamennyi előírt kötelezettségnek, amely a munkaerő piacot rendezi. Egyforma feltételek érvényesek a mostohagyermekekre, unokákra vagy más szülők nélküli gyermekekre, akiket a biztosított, illetve jogélvező személy tartott el halála idejéig.
A szülők, akiket az elhúnyt személy tartott el haláláig, családi nyugdíjra akkor jogosultak, ha a biztosított, illetve jogélvező személy haláláig betöltötték 60. életévüket és teljesen munkaképtelenek.
Hogy a biztosított, illetve jogélvező személy a családi pótlék odaítéléséig eltartotta a családtagjait, akkor érvényes, ha:
- haláláig közös állandó lakóhelyük volt és
- a családtag átlag havi jövedelme az utolsó naptári évben halála előtt nem haladta meg a legalacsonyabb nyugdíjalap 29 %-át.
Teljes munkaképtelenségnek, amely feltétele a családi, illetve özvegyi nyugdíj megszerzésének, gyermekeknél az önálló életvitelre való képtelenség számít, egyéb személyeknél pedig az 1. kategóriájú rokkantság.