A munkaviszony általában írásbeli szerződés aláírásával alakul ki a munkavállaló és a munkáltató között. Munkaviszonynak számít az is, ha a szerződő felek között a foglalkoztatásról nincs írásbeli szerződés kötve, de olyan elemeket tartalmaz, amelyeket A munkaviszonyról szóló törvény határoz meg:

• a munkavállaló önkéntes bekapcsolódása a munkáltató szervezett munkafolyamatába
• bérért végzett munka
• személyes munka
• megszakítás nélküli munka
• a munkáltató utasítása és ellenőrzése szerinti munka.

A munkaviszonyról szóló törvény csak az individuális munkaviszonyokat rendezi, a munkavállalók és munkáltatók közötti munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket, amelyek a foglalkoztatásról szóló szerződésből erednek. Rendezi a magánszférában alkalmazottak és a közalkalmazottak munkaviszonyait is, ha ez nincs külön törvénnyel (A közalkalmazottakról szóló törvény) rendezve. A munkaviszonyról szóló törvénnyel van rendezve a mobilis munkavállalók munkaviszonya is, ha a munkaidőt, éjjeli munkát, szüneteket és pihenést illetően külön törvénnyel nincs másképp meghatározva. A törvény használandó a tengerészek munkaviszonyának rendezésekor is, azon kérdések kivételével, amelyek külön törvénnyel másképp vannak rendezve.

A munkaviszonyról szóló törvény azokra a munkáltatókra érvényes, akiknek a székhelyük és állandó lakóhelyük Szlovéniában van és azokra a munkavállalókra, akik náluk vannak munkaviszonyban. Ezenkívül külföldi munkáltatók (mint pl. diplomáciai és konzuláris képviseletek) és munkavállalók közötti munkaviszonykor is érvényes, ha a foglalkoztatásról szóló szerződés a Szlovén Köztársaság területén van megkötve. Azokra a munkavállalókra, akik külföldi munkáltatóknál vannak foglalkoztatva szerződés alapján a külföldi törvényhozás szerint, A munkaviszonyról szóló törvény (és kollektív szerződések) rendelkezései mérvadóak, amelyek a munkavállalók bizonyos jogait biztosítják (pl. munkaidőt, szabadságot, bért és egyebeket), ha ez a munkavállaló számára előnyösebb a külföldi törvényhozáshoz képest.